Beszámoló az első Ifjúsági Istentiszteletről

Több mint 100 fiatal vett részt az Országos Ifjúsági Misszió által indított Ifjúsági Istentiszteletek nyitó alkalmán február 5-én a Teológiai Főiskola nagytermében. Zsúfolásig megtelt a hely, kevés lett a szék.

Mi szervezők is, kellemes meglepetésként éltük meg, hogy sejtéseink beigazolódnak; szükség van Budapesten ifjúsági alkalmakra. A fővárosban tanuló, dolgozó fiataloknak igénye van a hétköznapokban is keresztény közösségben lenni.

Már az első szervezési lépések megtételénél éreztük, hogy Istennek különös áldása, támogatása van a munkánkon, ezt a bizonyosságot erősítette a szolgálatra felkért lelkipásztorok, dicsőítő csoportok, és az egyház elnökségének örömteli támogatása.

Az igazat megvallva, nekem ez az esemény nem ott és akkor azon a keddi estén kezdődött, hanem az azt megelőző hétvégén Várpalotán, a Téli Ifjúsági Napokon.

Akik ott voltak tudják, hogy Isten milyen erővel szólt, érintett, töltött be bennünket. De jó lenne, ha ez kedden is folytatódna - gondoltam.

Pataky Albert elnök testvér áldást kívánó szavaival indult el az istentisztelet.

Efézus 4.15.-16. „Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk abban, a ki a fej, a Krisztusban; akiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben."

Albert testvér elmondta, hogy ezek azok az igék, melyet az egyházzal kapcsolatban Isten a szívére helyezett. Így tekint az Ifjúsági Istentiszteletre is, mint a test egy részére, és kívánja, hogy a helyét betöltve, a funkciójának megfelelő működéssel és növekedéssel a test épülésére szolgáljon.

Megfogalmazta gondolatait az első szemeszter témáit összefoglaló címmel kapcsolatban: „Ússz az árral szemben!". A világ erős áramlással el akar sodorni bennünket. Adott az irány, hogy merre kell úsznunk. Úsznunk kell még akkor is, ha ez nehéz, erőfeszítéssel jár, ha a mellettünk lévő elesik, ha sérüléseket kapunk és egyre erősebb a sodrás. Úszni kell! Az árral szemben.

Áldáskérő imával indította útjára az ifi istentiszteleteket.

Pintér Béla és csapata vezettek bennünket a dicsőítésben és az imádatban. „Mi várunk Rád, úgy várunk Rád, közelséged felfrissít. Mi várunk Rád, úgy várunk Rád, jelenléted meggyógyít."

Az almalom központi részén Isten igéjét Földesi Tamás az OIM vezetője, a zirci gyülekezet lelkipásztora hirdette.

„Mert Démás engem elhagyott, e jelen való világhoz ragaszkodván..." 2. Tim. 4.10.

Démás Pál apostol munkatársaként Isten munkájának személyes átélője, szemtanúja volt az egyház születésének. Minden bizonnyal látta az evangélium futótűzként való terjedését, hogy a semmiből gyülekezetek jöttek létre, hogy a betegek meggyógyultak, a megkötözöttek megszabadultak, hogy Isten csodákat tett a szolgáin keresztül. Mégis-e szomorú mondat róla szól.

Felmerül tehát a kérdés, hogy mi tartja meg az embert a világ sodrásával szemben.

Sokan azt gondolják, ha Isten csodáit láthatnák, megerősödne a hitük.

Démást mindez nem tartotta meg.

Akkor mi az, ami megtartja az embert? Hogyan tud az ember fent maradni a víz felszínén? Hogyan tud úszni? Mi szükséges ahhoz, hogy a hívő ember megmaradjon Krisztusban?

Egyszerű dolgokról volt szó, amelyhez nem kell különös erő. Az igével való közösség, az imádkozás, és a közösség a gyülekezettel.

Olvasni kell az igét, mert „meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Isten minden igéjével". Hallgatni az igehirdetést, mert „tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket."

Lukács 18.1.1. „...mindig imádkozni kell, és meg nem restülni". Az imádkozás során nemcsak elmondani Istennek, amit szeretnénk, hanem megvárni, meghallgatni, hogy Ő mit mond.

És a szentekkel való közösség. „Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, a kit Kettősnek hívtak, nem vala ő velök, a mikor eljött vala Jézus." János 20. 24.

Jézus halála és feltámadása után a tanítványok együtt voltak, tanácstalanok voltak és féltek. Tamás aki valami oknál fogva nem volt együtt velük, lemaradt a Jézussal való találkozásról. Sőt később azoknak az embereknek, akikkel együtt Jézus tanítványai voltak, nem hitte el, hogy az Úr megjelent nekik. A gyülekezetbe járás fontossága többek közt abban van, hogy ott legyünk akkor mikor Jézus meglátogatja az együtt lévő közösséget, és hogy a távollétünket az ellenség ki ne használja arra, hogy éket verjen a gyülekezet és köztünk.

Isten ezen az első Istentiszteleten egyszerűen szólt hozzánk, nem mondott különös dolgokat, amiket eddig ne tudtunk volna, mégis ami elhangzott, a szívünkhöz szólt, éreztük, hogy ezt Ő mondja és éreztük, hogy Ő tanít bennünket megállni a világgal szemben. Ő tanít bennünket úszni.

J. Krisztián